,,1978-ban születtem Gyulán és 21 éve koromig Gyomaendrődön éltem.
   Csodálatos gyermekkorom volt és örökre a szívem fontos részét foglalja el ez a kedves, alföldi város.
   Már egész kicsi koromban kiderült, hogy számok nem lesznek a barátaim, de a betűk annál inkább.
   13 évesen már “faltam” a drámákat , színpadi műveket és a kedvenc íróm végérvényesen Shakespeare lett.
   A középiskola alatt is már színjátszó szakkörre jártam és a két közeli színházakban bérletem volt.
  Minden  akkori vers és prózamondó versenyen elindultam amiket rendre meg is nyertem és 1999-ben Kazinczy érmes is lettem.
   Az érettségi évében tehát borítékolható volt, hogy nem leszek híres matematikus vagy a kémia tudományának doktora.
 Jelentkeztem Kishonti Ildikó osztályába a Shakespeare Színművészeti Akadémiára ahova fel is vettek és 1999- ben elkezdtem színészi tanulmányaimat.
Mestereim “voltak”:
Kishonti Ildikó, Hüvösvölgyi Ildikó, Tímár Éva, Esztergályos Károly, Szőke István, Szakály György, Bakó Gábor, Kemény Gábor
/ ez csak egy pér név a csodálatos névsorból/
Az iskola elvégzése után már az első nyáron szerepet kaptam és  elkezdtem mesemusicalekben részt venni mint színész.
A mai napig nagyon szeretek gyerekeknek játszani. Mi sem bizonyítja jobban mint, hogy 12 évig folyamatosan játszottam nekik.
2003-ban léptem először a Karinthy Színház deszkáira Nóti Károly: Szeressük egymást című darabjában olyan művészek partnereként mint pl.Sztankay István, Dózsa László, Oszter Sándor.
Ezt a bemutatót még nagyon sok követte.
Sosem volt itt normális értelembe vett tagság. Mindig darabra szerződtem, de soha nem telt el úgy évad, hogy ne lett volna legalább 3 bemutatóm.
Karinthy Márton szavait idézem: “Magyarország legnagyobb társulata nálunk van a Karinthyban.”
Mindig is anyaszínházamként tekintettem rá és az, hogy Olt Tamás kérésére alapító társulati tag lehetek az egy új fejezet az életemben.
21 év szabadúszás után leszerződtem és boldogan vágok bele ebbe az új kalandba.

Számomra a színház a varázslat, a biztonság, a terápia és a boldogság.
Nekünk színészeknek, színházi alkotóknak nem lehet fontosabb dolgunk, mint elfeledtetni a nézőkkel a gondokat és elvarázsolni őket a játékunkkal miközben mi ebben a fura, három oldalú dobozban vagyis a színpadon vagyunk.

,,A színház szép magánügy, százezer ember társaságában.”
-Szendrő József-

Kedvenc versem:
Határ Győző: Várom és istápom
Gyomaendrődi gyökereimet juttatja eszembe és azt, hogy honnan indultam."