A férfibarátság kikezdhetetlen. Nincs az a meteor, földrengés, Glamour-napok, ami szét tudná rombolni azt, ami az idők kezdete előtt, mint egy vérszerződés megköttetett.

Ahogy a viccben is van: Ha egy feleség a hajnalban haza támolygó
férjét barátainál keresi, ketten is azt vallják külön-külön, hogy nála aludt, sőt a harmadik esküszik, hogy még most is ott szuszog.
És tudják, betartják egymás határait. Amit nem kérdeznek, az nincs.
Együtt vannak, szórakoznak, hazamennek. Na de mi van akkor, ha egyiküknek nincs már olyan, hogy haza, mert épp kidobta a felesége? Női szeszély: válni akar. Csak nem hagyjuk a legjobb barátunkat cserben? Igaz, hogy kicsit hóbortos, vagy hát nem úgy, mint mi, de hát mégiscsak a barátunk. „Lakva ismerszik meg az ember” – ez igaz, de ez nem két férfira, hanem egy férfira és egy nőre vonatkozik. Megleszünk.

Ez volt a terve Felixnek és Oscarnak is. Csakhogy sajnos kiderül, hogy a „lakva ismerszik meg”-elv mégiscsak értendő férfiakra is.
Szép lassan mennek egymás agyára, főleg a rendmániás Felix a link, házigazda Oscaréra. Tűz és víz, káosz és rend, kocka és kör, filkó és ász, bűn és bűnhődés... Felix és Oscar.
 

Mit ad ez a viharos és egyre feszültebb átmeneti időszak mindkette-jüknek? Túl tudnak-e lépni sérelmeiken és berögzött félelmeiken, amikben megrekedtek? Átbillentik-e egymást a fejlődés felé? Valami ilyenféle kérdéseken keresztül jutnak el ennek a világhírű klasszikus amerikai vígjátéknak a szereplői a boldog végig, melyet a soproni Petőfi Színházzal közös produkcióban mutatunk be tanulságul.