,,1964. augusztus 26-án születtem Budapesten. 1987-ben végeztem el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát Horvai István és Kapás Dezső osztályában. További tanáraim: Szabó István, Montágh Imre és Iglódi István voltak.

1987–1989 között a debreceni Csokonai Színház, 1989-től 1993-ig a budapesti József Attila Színház,

1993-tól 1995-ig a szolnoki Szigligeti Színház tagja voltam. 1995 óta szabadúszó művészként

számtalan budapesti és vidéki színházban játszottam drámai és zenés színházi főszerepeket.

Filmes munkáim közül kiemelkedik a Megszállottak című film, amely 2022 végéig több, mint 80 nemzetközi filmfesztivál díjat nyert el, és az ebben a filmben nyújtott alakításomért a las vegasi, valamint a floridai nemzetközi filmfesztiválon is a legjobb férfi alakítás díjával jutalmaztak. Szintén jelentős a Szeretlek Faust című alkotás, amelynek főszerepéért 2023-ban New Jerseyben, Bukarestben és Vancouverben kaptam meg a legjobb férfi színész díjat, az ott megrendezésre kerülő Nemzetközi Filmfesztiválokon, valamint a Magyar Golgota című mozi, amely a különböző Nemzetközi Fesztiválokon több mint kétszázötven díjat zsebelt be.

Pályám során számos budapesti (Vígszínház, Budapesti Kamaraszínház, József Attila Színház, Pesti Magyar Színház, Thália Színház) és vidéki teátrumban (Kecskemét, Székesfehérvár, Szolnok, Pécs) játszottam, ahol izgalmas, kortárs és klasszikus drámai feladatokat kaptam.

1998-ban Nívó-díjjal, 2019-ben Jászai Mari-díjjal jutalmaztak. 2021 óta vagyok Érdemes művész.

Boldogan és érdeklődéssel várom a közös munkát a Karinthy színház valamennyi  színészével, rendezőjével, munkatársával.

Szakmai filozófiám: Minden előadáson úgy kell játszani, mintha az aznap esti nézők életükben először járnának színházban, és akkor, az aznapi előadás alapján döntik el, hogy továbbra is érdekli-e őket ez az egész, amit úgy hívunk: SZÍNHÁZ.

Az eltöltött 38 évből 28-at szabadúszóként töltöttem. Miközben igazából mindig is társulathívő voltam, vagyok. Örülök, hogy újra egy CSAPAT-hoz tartozom.

Az elmúlt évtizedekben megtapasztaltam, hogy milyen elképesztő hatással tud lenni az emberekre a színház, és a film is. Nagyon sok történetem van ezekről az élményekről. Biztos vagyok benne, hogy ez itt, a Karinthyban is folytatódni fog.

Nagyon szeretek verset mondani, sok közülük megtalálható az interneten. Számomra van mégis egy, amelyik a többinél is kedvesebb, amelyiket Édesanyám halála évfordulóján rögzítettek, ez Csukás István: Istenke, vedd térdedre Édesanyámat című költeménye."