,,Dobra Mara vagyok. Mária.

 Alkotó, nő, édesanya. Nyughatatlan.

Több dimenzióban élek egyszerre. 

Örökmozgó vagyok, alkotó ember, nem pihenek. Le kell kötnöm magam egyszerre több szinten, hogy ne szálljak el túl messzire a valóságtól.

Az életem fontos része volt mindig is a zene, a mozgás, az írás, az utazás, az emberek és persze a színház.

Van egy szuper családom, egy csodálatos kislányom és sokakat szeretek igazán, mélyen, végérvényesen. És ezért hálás vagyok.

Hiszek az emberi kapcsolatokban, a találkozások fontosságában és a pillanat varázsában. Eleve elrendeltség és szabadság egyszerre.

Mottó, életfilozófia:

Minden ember legfontosabb életfeladata a boldogságra való törekvés. 

Minden pillanatban jelen lenni, ébernek maradni, a maximumon égni. Hálásnak lenni. 

Kár minden percért, amit nem örömben tóltünk. Azt hiszem, nagyjából ennyi.

Az élet most történik.

Szeretet, nyitottság, valódi belső szabadságra való törekvés, nap mint nap tanulni, fejlődni, nem hátradőlni.

("Ők azt mondták, őrületbe estél őmiatta, akit szeretsz. Én azt mondtam, az élet ízét csak a bolondok ismerik." 

Meg persze ez: 

"Az élet akkor kezdődik, amikor nem tudod, mi lesz.")

A színházról:

Az érvényes színház számomra vérátömlesztés.

Felráz, átmozgat, új perspektívát mutat. Ezáltal reményt, erőt ad és kedvet a folytatáshoz.

Katarzis, varázs, szinergia és örök játék.

Gyereknek maradni.

A színházzal esélyt kapunk egy olyan világban való utazásra, ahol bármelyik pillanatban megtörténhet bármi. 

Deus ex machina.  

Minden lehetséges. A legnehezebb pillanatokban csoda történik, egy feloldhatatlan ellentét tragédiája megmutatja, hogy hogyan lehetne jobban csinálni, hogy mindig van esély változni és változtatni. Hogy van értelme. Hogy mindig van egy következő jelenet, hogy bárki beléphet az ajtón. És hogy soha nem tudhatod előre a történet végét."