„Anyám, anyám, édesanyám,
Ne kiálts több átkot reám!
Anyám, anyám, édesanyám,
Ne kiálts több átkot reám!
Kiáltottál már eleget,
Az se fogott meg engemet.”

Titkok és kibeszéletlenségek. A legtöbb család hordoz magában ki nem mondott sérelmeket, elfojtott igaztalanságokat és valami mélyről jövő, felfoghatatlan érzéseket, amelyek eredete még valahol nagyszüleink történetében fakad vagy ők is kapták az ő nagyszüleiktől. Cselekszünk, élünk, boldogulni vágyunk úgy-ahogy, de a jelen pszichológiája már egyre többet tár fel abból, hogy mennyi gát vagy épp muníció van elődeink döntéseiben, melyek a mi életünkre és döntéseinkre is hatással vannak.

Az Anyám hangja egy ilyen feltáráson és kitárulkozáson vezeti végig megfigyelőit. Két nő, két anya története, akik egymásnak anyja-lánya, ahol már a lány is anya. Kettejük kapcsolata, kimondatlanságaik kerülnek most kimondásra, hogy mindaz az örökség, amit egymásnak adtak és családjuk múltbéli anyáitól kaptak, ezen az estén feloldozást kapjon és azoktól a traumáktól, melyek mindennapi létükben akadályok voltak ezidáig, megszabuljanak végre.

A kamaraopera különlegessége fakad már a „kamaraoperaságából” is, hiszen a szerzők, Zarándy Ákos, a zenét és Dobra Mara, a szöveget a Karinthy Színház számára írta. Így lesz ősbemutató ez a kortárs opera, amely jól illeszkedik a színház kísérleti „laboratóriumába”, hiszen már a témája sem hétköznapi. Akárcsak, hogy a két anya: Horváth Mária és Dobra Mara az életben is anya és lánya – saját történetük adta az opera alapját. Reményeink szerint az előadás végére nemcsak ők, hanem a nézőtéren ülők is szabadságot lelnek, de legalábbis képessé válnak az elindulásra ezen a közös, feloldozással járó úton.

Zenekar: 

Szűcs Péter – basszusklarinét
Szatzker Zsanett – harmonika
Kovács Luca – zongora
Láposi Dániel, Schlanger Tamás – ütőhangszerek

vezényel: Zarándy Ákos

Fotó: Sangala Angélique

Bemutató: 2026. szeptember 24.