A szöveget Mikszáth Kálmán és Jókai Mór írásai alapján szerkesztette Váradi R. Szabolcs

Rendező: Ilja Bocsarnikovsz

“Nem a csillagos ég, az ember az istenség tanúja.

A nap csak eszköz, a föld a cél, bárha ez forog is amaz körül; s a mindenség közepe nem

a Szíriusz, hanem az emberi szív, mely megtelt Istennel!”

Jókai Mór

Hol volt, hol nem, volt egyszer egy kisfiú. Majdnem Lajos, mégis Móric. Rendes kisfiú volt, épp, mint bárki más. Volt neki apukája meg anyukája, meg testvérei, de ő volt a legkisebb mindközött. Úgy is bánt vele mind’, ami csak a legkisebbnek is jár: pátyolgatták, szeretgették, bármit is csak megkívánt, kérni se kellett, nyomban megkapta. Olyan képzelete volt neki, mint eleddig Komáromban senki másnak. Szép meséket látott vele, pont, mint ahogy lerajzolni tudta őket. Mikor aztán ahogy cseperedett felfelé, összesúgtak-búgtak apja, anyja, hogy ej, be okos, be szép ez a fiúcska, épp itt’ az ideje, hogy iskolába járjék. Bé is íratták az ország legjobb Tanneveldéibe. Akárhová ment, mindenütt megcsodálták gyermek-ifjúi báját, s csak dícsérték tálentumát, hogy meglássátok, nagy föstő válik még belőle, meglehet nagyobb, mint maga Michelangelo!
Így is lett. Vagy hát majdnem, mert nem sokkal azután, hogy felnőtt, ő lett a magyar irodalom egyik legnagyobb írója, akit ma már úgy hívnak: Jókai Mór.

Az előadás Mikszáth Kálmán és Jókai Mór írásai alapján készült.

Zene:

A Kőbányai Zenei Stúdió növendékei:

Vígh Roland – billentyű 

Boér Péter – gitár

Jankó Marcell – basszusgitár 

Kozák Richárd – dob 

Móré Viktória – ének