Gozzi lendületes komédiájában Deramo király két ajándékot kap barátjától, a varázsló Durandartétól: egy szobrot, ami nevet, ha a nők hazudnak neki, és egy varázsigét, amit ha kimond egy halott test felett, a lelke átköltözik abba. Elég misztikus ajándékok ahhoz, hogy rengeteg bonyodalmat okozzanak. A királyhoz sorra jönnek a nők, de a szobor mindig nevet, majd amikor végre rátalál a szerelem, óvatlanul elárulja a varázsigét Tartagliának, aki minisztere és szerelmi vetélytársa, ami okán elindul a lelkek költözése: királyból szarvas lesz, szarvasból öregember, gonosz miniszterből király. 

Carlo Gozzi meséje formailag is hatalmas lehetőséget ad: egyik pillanatban egy zárt, tiszta jelenetet látunk, a következőben igazi, vérbő commedia dell'arte bohóckodást, az azt követőben egészen az improvizációig jutunk.

Ez az előadás lesz a Karinthy Színház új arculatának első előadása. Azért választottam ezt az anyagot, mert borzasztó nagy szabadságot ad, stílusok között lehet ugrálni, azokat egyeztetni vagy szembeállítani egymással, illetve rendkívül súlyos és erős helyzetek vannak beleírva a szövegbe, például amikor a gonosz Tartaglia már a király testébe költözik, és a lánya odahozza a saját, igazi testének levágott fejét, vagy épp a darab, de az egész drámairodalom egyik legszebb jelenete, amikor Deramo király az öregember testében találkozik a fiatal szerelmével, Angelával, és a lány meglátja az öreg testben a fiatal szerelme lelkét.

A darab emellett, hiszen lelkek vándorolnak testből testbe, magáról a színházról is szól. A színész hasonló metamorfózison kell átmenjen egy szerep eljátszásakor, szeretnék is erre rájátszani, és folyamatosan tartani a színház a színházban helyzetet.